5. fejezet - Az első csók...

[Az előző rész tartalma: Sophiék ma nem lógnak, a buszon találkoztak Lysanderrel. Mikor bencsengettek, mindenki ment a maga dolgára, ám Sophiéknak pont azzal a tanárral volt az első órájuk, akit főszereplőnk teljes szívből utál, így az iskola szózatát átköltötte, ráadásként még húzta is az agyát a házival kapcsolatban. Nem kapott büntetést, mert Nathanielnek tegnap előtt átadta az üzenetet. Meglátták, hogy lesz egy bál 1 hét múlva, amire el is mentek, és szivatták egy kicsit a népet.]
Testtünk összeesimult abban a pillanatban . Kicsit  zavarba jöttem, de ugyanakkor élveztem is, méghozzá túlságosan is, mert elvesztettem a fejemet, és....megcsókoltam Castielt....

De rögtön el is húzódtam tőle, majd kipirult arccal nézett rám.
- Ez mi volt? - kérdezte.
- Ööö...Sajnálom...
Majd futásnak eredtem....VOLNA, ha Castiel nem fogja meg a karomat, és vissza nem ránt.
- Ne ez rontsa el az estét neked. Semmi baj.
Még sokáig ott voltunk, nagyjából bezárásig, de én még mindig meg voltam zavarodva. Castiel észre is vette ezt, és mindig mondott valami hülyeséget, amin el is elröhögtem magam.
Mikor véget ért az este (úgy hajnali 1 óra körül), nagyon hideg volt kint, és én hülye nem hoztam kabátot. Vacogtam, mert volt vagy -5 fok (igen, ma nagyon lehűlt a levegő) és Castiel....Hát rajta VOLT zakó, de nekem adta, mert látta, hogy fázok. Ez olyan aranyos, ilyen csak a filmekben van! *-* De ez nem változtat semmin, még mindig ugyanolyan bajkeverő vagyok, mint voltam, csak most egy pillanatra a vörös démon meggyengített. Megállt, így én is megtorpantam.
- Sophie, akkor mi most járunk?... - kérdezte zavarodottan.
- Én nem tudom. Döntsd el te. - vágtam rá.
- Akkor járjunk. - vigyorgott.
- Oké...- nevettem.
- De ugye ez komoly kapcsolat, nem olyan -----
- Igen, az. Mert az az igazság, hogy nekem is régóta tetszel... - pirultam el, mire ő elmosolyodott - De egyet kérhetek?
- Mi lenne az? - kérdezte gúnyos mosoly tekintetében.
- Sokat hallottam már rólad, Castiel - egyre közelebb sétáltam hozzá - És tudom, hogy sorra törted össze a lányok szívét - még közelebb mentem - Ha nem akarod, hogy szomorú sorsod legyen...- már csak pár centi volt köztünk - akkor velem nem játszadozol. - mondtam halál nyugodtsággal a szemébe.
Elmosolyodott, és magához ölelt.
- Nyugodj meg, cica, te túl értékes vagy ahhoz, hogy szakítsak veled. - majd egy olyan mosolyt villantott, amire azt hittem, hogy elájulok....

- Meg ugye bár a baráti kapcsolatunk is jó 3 éve - tette hozzá.
Hazaérve felajánlottam Castielnek, hogy jöjjön be, de azt mondta, hogy más dolga van most. Nagy nehezen, de elbúcsúztunk és én meg felmentem aludni. HOLNAP PÉNTEK!

- Megjegyzés: Tudom, ez a rész kicsit rövid lett, de ma még érkezik 1-2 rész :3 -