4. fejezet - A bál ördögei

Azzal a tudattal keltem, hogy a tegnapi nem álom volt. Ma nincs kedvem lógni, mivel már a második nap is azzal telt el, vagyis a tegnap. Elkészültem, összedobtam egy gyors szendvicset és elindultam. Castiellel találkoztam a buszmegállóban, és egy pacsival köszöntöttük egymást.
- Szia! - köszöntem
- Szia. Mizu? Tegnap történt valami érdekes?
- Te nem emlékszel sem--- - eszembe jutott, hogy tereli a témát - Ja, nem, semmi extra.
Vette a lapot és elmosolyodott.
- Veled? - kérdeztem.
- Semmi. - vonta meg a vállát - Itt a busz, szálljunk fel.
Beültünk leghátulra, ott ült Lysander is.
- Cső Lys - köszönt Castiel.
- Sziasztok.  - üdvözölt minket.
Én is intettem egyet, nem volt kedvem megszólalni.
- Sophie, tegnap láttalak a tévében, nagyon szépen énekelté---- - Castiel vállba ütötte, jelezve ezzel, hogy ne hozza fel a témát, de én megfogtam a vállát, hogy semmi baj.
- Köszi. - zártam le.
Megállt a busz és leszálltunk, bár őszintén megmondom, hogy mentem volna vele még egy kört. Még volt fél óra becsengetésig, ezért leültünk az egyik padra. Odajött hozzánk Alexy és Armin.
- Sziasztok! - köszönt vidáman Alexy.
- Cső - vágtuk rá egyszerre Castiellel.
Lysander is intett nekik egyet, Armin viszont csak a PSP-jét nyomkodta, és azt mondogatta : "NAAA!! Dögöljé' már meg! Dögölj meg! Dögölj meg! Ééééééss.....DOUBLE KILL! YEAH!....Triple kill!!!!! Juhúúú!"
Tiszta hülye, de nem baj, így szeretünk, Armin. xD
Még beszélgettünk sokáig, de amikor becsengettek, szétváltak útjaink Lyssel, és a testvérekkel. Castiel a mi osztályunkba jár szerencsére. A mi padunk a hátsó sorban van a sarokban, aki elfoglalja, számíthat rá, hogy nem ússza meg szárazon. A tanár pár percet késett, ezért tudtunk beszélgetni. Viszont amikor belépett, még akkor is csak visszavánszorogtunk a helyünkre.
- Most pedig mondjuk egy iskolánk himnuszát!
Váááh! Ne már, úgy utálom! Átköltöm! Oldalba böktem Castielt, hogy figyeljen majd rám ezalatt. [Megjegyzés: Ami a zárójelbe van, az van eredetileg benne, és ami nincs, azt csak Sophie költi át]
- "Áldott szent börtönünk (iskolánk),
Gyűlölünk (imádunk) téged,
Fogságban tartasz (biztonságban tartasz) minket,
Légy döglött (áldott) ezért!

Hülyeségeket (bölcsességeket) tanítasz,
Ezért értelmetlen (érdemes) ide járni.
A tanáraink igazi barmok (csodák),
Rosszul (jól) jártunk ezzel az iskolával."
Mikor végeztünk, Castiel hangos nevetésben tört ki, meg úgy nagyjából az egész osztály. A tanár viszont rosszallóan nézett rám, na ebből bünti lesz.
- Sophie West! Óra után az igazgatóiba! - bosszankodott a tanár.
- Oké. - vágtam rá. Már megszoktam, nyanya!
Kérte a házikat, majd hozzánk ért.
- Van házid? - kérdezte. Na, "bosszantsuk a tanárt" idő van!
- Van. Töltsek? - érdeklődtem.
- Ne szórakozz velem! - pöccent be.
- Nincs is szórakozó helyed... - untam magam.
- Órát szeretnék tartani! - idegeskedett.
- Levegyem a falról? - Castiel elkezdett röhögni.
- Szeretném látni a szüleidet! - tette karba a kezét.
- Hozzak róluk fényképet? - erre már az egész osztály idefigyelt.
- Kiváglak az óráról! - csikorgatta a fogait.
- Ollót adjak? - na itt már röhögtek is.
- Az iskolában dolgozni kell! - emelte fel a hangját.
- Akkor hol a fizetésünk? - néztem egy nagyon.
- Húzz fel az igazgatóiba! - üvöltött.
- Van köteled? - pörgettem a ceruzámat.
- Ki******* az iskolából! - ordított, mint egy félőrült.
- Na mi van, már molesztálunk is? - vigyorodtam el, mire az osztály majd kiesett a székből a nevetéstől.
Véget ért az óra, sok emberrel leveleztem, tetszett nekik az alakításom. Nekem is, csak igazgatói elbeszélés nélkül ezt nem úszom meg. A tanár amint meghallotta a kicsengőt, megfogta a karomat, és húzott az igazgatói irodába.
[...] Megkaptam a fejmosást, de furcsa módon a Diri nem büntetett meg, mert a múltkor átadtam a szöszinek az üzenetet. Castiel az ajtó előtt várt, és persze rögtön letámadott.
- Na mi volt? - kérdezte.
- Semmi, nem büntetett meg.
- Hogy hogy? - nézett rám kidülledt szemekkel.
- Elégedj meg azzal, hogy a Dirinek a parancsát teljesítettem tegnapelőtt.
- Ohh, szóval te voltál a posta az igazgatónő és a szöszi elnök között, ugye?
- Csak egy egyszerű üzenet, bár nem repestem az örömtől, hogy pont az elnököcskének szólt...
Elindultunk a lépcsőházhoz megnézni a sulifalat, hogy van-e valami újdonság. Volt is! Bál lesz 1 hét múlva, Castiellel megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Először nem akart belemenni, de azt mondtam neki, hogy akkor még több esélye lesz nálam, és ezzel rávettem.
*1 hét múlva*
Elérkezett a bál napja. Nem akartam nagy báli cuccot fölvenni, ezért előkotortam a szekrényemből egy elviselhető egyberészes ruhát, de hozzá gondolo azt hiszitek, hogy magassarkút vettem fel. Tévedtek akkor ugyanis, mert ugyan próbálkoztam vele, csak kevés sikerrel, ezért felvttem hozzá a tornacipőmet. Pont nem a suli bálra fogok kiöltözni... Castielnek elméletileg itt kell lennie 1 perc múlva. De hamarab jött, és el s indultunk.
 Ő se öltözött ki túlzottan, így amikor beértünk nem nagyon zavart minket, hogy szinte mindenki megbámult minket. Gondoltuk, mit ér ez az egész, ha nem szivatunk meg közben senkit. Szóval megvicceltünk egy pár embert, mint például a szívószállas viccek, meg Ambereknél a ,,Jaj, le tört a körmöd!!!" (amin majdnem szívbajt kaptak) meg még sok más...
Castiellel nagyon jól szórakoztunk, volt, hogy még lassúztunk is! Én azt először elleneztem, hogy nem tudok, de azt mondta hogy álljak rá a lábára, és végül beleegyeztem. Testtünk összeesimult abban a pillanatban . Kicsit  zavarba jöttem, de ugyanakkor élveztem is, méghozzá túlságosan is....